A Magyaróvári Vár

A magyaróvári vár története római kori gyökerekkel rendelkezik, mivel a mai várkapu területén egy castrum (tábor) állt Ad Flexum néven. 1250 körül egy hatszögletű, erődítés nélküli lakótornyot építettek, amely 1290-ben elpusztult. A mai várkastély építése 1364-ben kezdődött meg, amely 1522-ig többször gazdát cserélt, majd 6 évig királyi tulajdonban volt, végül 1529-ben a török az erősséget leégette. 1530 és 1544 között Gian Maria del Napoli olasz hadmérnök tervei szerint a várkastélyt újjáépítették és védműveit a török fenyegetésre tekintettel megerősítették. A XVI. és XVII. század fordulóján épült a várkapu mellett átalakított formában az L alaprajzú melléképület, helyben bevett nevén a várkapitányi épület. A XVII. század folyamán a várkastélyt és védműveit többször fejlesztették. Két ostromot is megélt ebben az időszakban, egyszer a várost is felégető Bocskai István hadait verte vissza sikeresen 1605-ben, de 1619-ben ostrom nélkül adta meg magát Bethlen Gábor csapatainak. 1689-ben felgyújtották a Bécs ostromából visszavonuló török csapatok. Ismét újjáépítették és 1712-ig – hadi jelentőségének elvesztéséig – a kuruc hadak több ostromát is átvészelte. A császári udvarhoz tartozott ezután a várkastély, majd 1766-ban Mária Terézia a magyaróvári uradalmat és annak székhelyét lányának, Mária Krisztinának adományozta. 1818-ban az épület megkapta mai formáját, 8 év alatt megépítésre került a második emelete, és ekkor Mária Krisztina főhercegnő férje, Albert Kázmér szász-tescheni herceg itt alapította meg a jelenleg is az épületben működő egyetemi kar jogelődjét, a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézetet. A várkastély ilyen módon felsőoktatási célokat szolgált és szolgál a mai napig is. 1953-ban műemléki védelmet kapott, 1960-ban felújították, majd az 1973-tól öt éven át zajló régészeti feltárás és falkutatás után 1980-ban történt meg műemléki helyreállítása, és 1997-ben kiemelten védett műemlék státuszt kapott. Elmondható, hogy Magyarország egyetlen olyan várépülete, amelyben felsőoktatási tevékenység is folyik. Az épületet déli, nyugati és északi oldalon körülölelik a fennmaradt védművei, annak pincerendszere, a várkert (korábban vízzel teli várárok), a várhíd és várkapu, majd a vártó és a Lajta folyó.