Ifjabb Johann Strauss, korának egyik leghíresebb és leghosszabb ideig sikeres zeneszerzője, a Kék Duna keringő megkomponálója, zenekarával többször szórakoztatta a közönséget Magyaróvárott. A város egykoron valószínűleg kedvenc fellépési színhelyei közé tartozott, illetve többször is megihlette a már életében a „Keringőkirály” becenévvel illetett Strausst. Érdekesség, hogy első bécsi fellépéseit és bemutatóit követően a császárváros után a második (!) helyszín volt Magyaróvár, ahol Strauss fellépett zenekarával és bemutatót tartott egy új zeneművének. Az ifjabb Johann Strauss alig több mint fél évszázad alatt nemcsak a bécsi és a magyaróvári közönséget, hanem egész Európát és Amerikát is meghódította fülbemászóan dallamos keringőivel, polkáival, négyeseivel, indulóival és operettjeivel. Ezen szerzeményei közé tartozik az Altenburg-Walzer (Óvár Keringő), amelyet valószínűleg az első, 1846. február 9-én lezajlott magyaróvári fellépésére komponált, és a bál szervezőinek ajánlott. A források szerint az estély és a zenemű a mindössze 20 éves Strauss nagy személyes sikerének bizonyult. Kompozíciója sajnálatos módon kiadatlan maradt és az idők folyamán elveszett. A közönség elismerését azonban egy költemény is bizonyítja, amelyet hálája jeléül egy rajongója írt a fiatal „Kapellmeister”-nek. Ennél beszédesebb talán a Wiener Allgemeine Theaterzeitung hasábjain később megjelent újságcikk, miszerint a szervezők pénzt és fáradtságot nem kímélve a jövő évi bálra újra leszerződtették Strausst. A bécsi Der Wanderer 1846. december 30-i számában már azt írja, hogy Strauss újra elfogadott egy felkérést, amelyben több báli fellépésről is szó esik, ezek helyszíneként Magyaróvárt jelölték meg. Az újság szerint az első ünnepségre 1847. február elsején került sor. A Wiener Allgemeine Theaterzeitung 1847. február elsején megjelent száma arról számol be, hogy erre az alkalomra Strauss írt is egy, a magyar zenei stílust magán hordozó darabot, a Magyaren-Walzert (Magyar Keringő). Később ez a szerzeménye Irenen-Walzer néven vált ismerté, és fenn is maradt az utókor számára, amely azután gyakorta tűnt fel különböző bécsi programfüzetek lapjain. A zeneművet pedig nagyrabecsülése jeléül Zichy Henrik gróf feleségének, Meskó Irén bárónőnek ajánlotta Strauss. Zichy gróf egyébként Moson vármegye főispánja volt ekkoriban, Széchenyi István itteni követté választása 1847 októberében neki volt köszönhető.